A távcső kiválasztásánál talán még egy kicsit fontosabb, hogy az állvány és a mechanika jó legyen. De mit jelent a jó?
Innentől többfelé válik a kérdés.
Vizuális szempontból az a lényeg, hogy stabilan tartsa a távcsövet és a rászerelt kiegészítőket. Még akkor is, ha enyhén szeles az idő. Plusz pontot ér, ha finoman állítható a tengely. Ha már megtaláltuk a kiválasztott célpontot (pl.: a Hold), nagy nagyítás mellett hamar ki tud szaladni a képből. A vizuális állványok, vagyis mechanika fejek (láb nélkül), 2 tengelyen mozognak. Balra, jobbra és fel, le. Ezeket „AZ” állványnak csúfoljuk (Altitude-Azimuth)
Ha fotózásról van szó, akkor más igényeknek kell megfelelni. A föld forgása miatt minden égitest “mozog az égen” vagyis a föld forog de úgy érzékeljük, mintha az ég mozogna. Van ami kisebb mértékben mozog vagy semennyire (sarkcsillag) van ami nagyobb mértékben Pl.: Hold, Nap, és az égi egyenlítőhöz közeli objektumok.
Az asztrofotós mechanika akkor jó, ha a Föld forgását a megfelelő beállítások után a lehető legpontosabban képes lekövetni. Vagyis azzal ellentétesen mozogni így a célkeresztben tartva, amit éppen megfigyelünk vagy fotózunk.
Itt jönnek be a képbe az „EQ” állványok (equatorial mount), aminek lényege, hogy a mechanikával a beállítás során megcélozzuk az égi égbolt északi pontját (Polaris csillag). Innentől kezdve az „AZ” állványhoz képest nem 2 tengelyen kell követnünk a célpontot, hanem csak 1 tengelyen, oldalirányú mozgással a célkeresztben maradnak az égitestek. Ez már lényegesen kevesebb mozgást igényel, mint a fel-le balra-jobbra, mint az AZ esetében. Szóval, ha fotózni is szeretnénk, akkor elkerülhetetlen egy EQ állvány. Lehet AZ álvánnyal is fotózni, csak nem ajánlott. Ez esetben az expo idő max 2 másodperc lehet, utána jön a StarWars hatás vagyis csikká változnak a csillagok.
Egyébként a déli féltekén, a déli sarkponton sajnos pont nincs jól látható csillag az égen, ezért ott sokkal nehezebb az EQ állványok beállítása, de ez szerencsére nem a mi problémánk. 🙂
A hőskorban ilyen EQ állvánnyal figyelték az eget és az első asztrófotók is ezzel készültek. Ezeknek a föld forgásával ellentétes mozgatását első körben kézzel végezték, majd erre a célra kifejlesztett óraművekkel, amik szépen végezték a dolgukat.
Az utóbbi 1-2 évtizedben azonban megjelent egy új funkcionalitás, ami a címet is ihlette, ami nem más, mint a GOTO ami egy automatizált megoldás. Ez már nem csak azt teszi lehetővé, hogy a föld forgása ellen „dolgozzon”, hanem a megfelelő számítógépes kapcsolaton keresztül kapott utasítások alapján rá tud állni a kiválasztott célpontra. Ez nagyon nagy könnyebbséget jelent főleg kezdő csillagászok számára, akiknek néhány csillagkép ismeretén túl korlátozottak a navigációs képességeik. Jómagam ebbe a kategóriába sorolom. A GOTO nagyon leegyszerűsíti a tanulási görbe ezen szakaszát. A GOTO funkcionalitás tulajdonképpen intézi helyettünk az égen történő navigálást!
Az internet csillagászat tengerén szörfölve sok érdekes gondolattal találkoztam. Van, aki azt mondja, hogy mindent az elején kell kezdeni és amíg nem tudunk x égi objektumot beazonosítani, addig nem szabad tovább lépni. Van, aki szerint az az izgalmas része maradhat ki, hogy megkeressük egy galaxis helyét vagy egy csillag maradványát az égen és az eufória, amikor meg is találjuk. Lehet, hogy így van. Nehéz meghúzni a határt, hogy mi az, ami szükséges tanulópénz és mi az, ami csak túlzó kényelem. A csillagokat nézni és fotózni két külön dolog és az egyik nem zárja ki a másikat. Fel lehet fedezni az eget egy “AZ” állvánnyal és távcsővel úgy, hogy marad fotózásra a GOTO. Szerencsére így is van több 100 technikai akadály, ami bármikor megkeserítheti az életünket, szóval én a “minél több egyszerűsítés és kényelem, annál jobb” oldalt képviselem! Szép lassan az utolsó asztróhipszterek is lecserélik tekercses fényképezőgépeket digitális kamerákra és a kézi állványmozgatásról is áttérnek legalább az óraműre. A technika megállíthatatlanul jön és dörömböl az ajtókon!
Szóval, ha asztrofotózás, akkor GOTO mechanika! Amit figyelembe vettem:
- Legyen stabil lába – erre az AZ5 mechanikához vásárolt acél lábú tripodot használom
- Működjön rajta a guiding funkcionalitás – erről később írok
- Legyen kompatibilis az ASIAIR rendszerrel – ez szerintem minden típusra igaz, amit az elmúlt 10 évben adtak ki és még piacon van!
- NAGYON FONTOS: a mechanika súlykapacitása legyen elegendő a használni kívánt távcső és minden felszerelt kiegészítő mozgatásához (általában a gyártó által megadott érték 50%-a, de manapság több mechanika tudja a 100%-ot, pl.: ZWO AM3, AM5, SW SA-GTI)
- A polar scope legyen megvilágított – ha AsiAIR használata a cél, akkor nem lényeges.
- Amennyire lehet legyen kompakt – maga a mechanika ellensúllyal együtt 4-50kg között mozoghat, tripod nélkül! Kinek van kedve cipelni?
